Szeged - klinikák, emlékek -

Szeged, az Urológiai Klinika ahol egy hónapot töltöttem 1954 őszén, ahol keresték a vesém baját és.... nem találták. Hétvégeken kijárhattam, igy a klinikán megismert tanuló nővér-lányok többször hivtak szombat esti táncaikra...egy
különösen... akit Jul-nak hivtam...akivel aztán egy két sétálós randim is volt... a szigeten... lehullott, sárga falevelek között...és először életemben nagyon szerelmes voltam és félszeg...és aztán soha többet nem láttam... de minden héten irtunk egymásnak a forradalomig...és utána már nem volt több Jul, séták a lehulott levelek között...évek után tudtam meg, hogy egyszer Jul megjelent a Pázmány utcában és sirva hallgatta anyámtól, hogy elhagytam az országot azért nem kapott több levelet...és Bajára helyeztette magát, hátha hazajövök ...nemsokára... vagy egyszer.....aztán irt Kanadába és szomorúan szemrehányást tett...miért nem üzentem, jöttem érte, jött volna velem, bárhová...járja a bajai utcákat, parkokat, Dunapartot és elképzelte, hogy lát mint gyereket a hintákon, a strandon , az iskolák tizperces szüneteiben...a kórházban ahol dolgozott, és ahol születtem...ahova egyszer majd visszajövök...aztán az idő kegyes volt mindkettőnkhöz és enyhitett .