A Népstation megnyitója , 1953 aug.20, ott voltam, de hogy kerültem oda?

"Hatvanhat éve, 1953. augusztus 20-án avatták fel a magyar sport legnagyobb létesítményét, a Népstadiont, amely 2002 óta Puskás Ferenc nevét viseli.



Még nem készült el ugyan teljesen, de káprázatos pompával adták át az első ötéves terv "nagy vívmányát" a "győzelmes szocializmus" nevében a "dolgozó népnek". A pompás külsőségek hivatottak feledtetni, hogy hátra volt még 24 szektor, azaz mintegy 22 ezer ülőhely kiépítése, s a pályavilágítás sem volt készen. Az eseményen - melyre a Szent István napjából az alkotmány ünnepévé változott augusztus 20-án került sor - jelen volt Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is, bár egy kínos félreértés folytán nem jutott hely számára a díszpáholyban: a legenda szerint ennek nem kis szerepe volt abban, hogy az 1960-as olimpia rendezési jogát nem Budapest, hanem Róma kapta. Az ünnepség fénypontja a Budapesti Honvéd és a Szpartak Moszkva közötti barátságos labdarúgó mérkőzés volt, amely a magyar csapat 3-2-es győzelmével végződött"
.
Pár évvel ezelött a Vivó Világbajnokságon szurkoltam Szilágyiéknak. A legelőnyösebb parkolás a Népstadion közvetlen közelében adódott , a valamikori állóhelyek bejárata környékén. Már a Népstadion megközelitésekor egy furcsa érzés fogott el: hiszen én már jártam erre, sok sok évvel ezelött. Aztán pillanatok alatt minden eszembe jutott...

1953 ban már a harmadik nyári iskola szünidőt dolgoztam át, immár Kazincbarcika szocialista város épitésén.






1951 és 1952 ben Sztálinváros épitését volt hivatott valamelyest segiteni, már amennyire egy 13 ill. 14 éves gyerek erre képes lehetett. (Milyen érdekes, hogy a szocialista országok akkoriban , a nagy Szovjetúnió bölcs vezérlete alatt nem riadtak el egy kis gyerek dolgoztatásától...)

1953 nyarán Kazincbarcikán dolgoztam,egy mérnök mellett kitűzőként, munkászálláson laktam, és mivel szülővárosom, Baja, nagyon messze volt egy hétvégi hazaruccanásra, augusztus 20.át is a munkásszálláson töltöttem volna , ha...

augusztus 19 én, délután nem nyilik az ajtó és egy izgatott, izzadt szagú szakszervezeti "megbizott" nem rohan be és kérdezi hol vannak a "szakik"? A szaktársak az augusztusi ünnepet összekötötték a közelgő hétvégével és elillantak még aznap reggel , mondtam a derék szakszervezeti kádernek. Én vagyok egyedül az egész szálláson , kérdi. Most már egy kicsit kétségbeesetten...hiszen az ő vonata is nemsokára indul és akkor mi lesz a jegyekkel??? Nem értettem , hogy miről beszél.

Most már lázasan magyarázni kezdte , hogy az ő szakszervezeti körzete 12 belépőt kapott a NÉPSTADION MEGNYITÓ ÜNNEPSÉGÉRE és a Bp.Honvéd - Moszkvai Szpartak mérközésére... persze csak a legjobb kádereknek...és ezek a belépők most érkeztek meg, percekkel ezelött, augsztus 19 én, az augusztus 20. megnyitóra (!)... ő nem tud menni, hiszen a család várja, egy hónapja nem volt otthon....most mi lesz? És itt nincs senki, egy lélek se...ezen a 15 éves srácon kivül...

Figyelj öcsi, itt vannak a jegyek, a fél ország örömmel elfogadná őket, ugorj fel az éjszakai vonatra, menj ki a Népstadionhoz és.. add el őket ....hát kérj annyit a jegyekért hogy legalább a vonatjegyedet megtéritse.......meg aztán menj be az egyik jeggyel te is... élvezd az ünnepséget, meg a focit, ott lesz a Puskás meg a Kocsis, Czibor, Grosics...


Én a vidéki, 15 éves kis srác ezelött kétszer jártam Budapesten. Három éves koromban apámmal, és egy iskolai kiránduláson 12 éves koromban...komoly kihivásnak tünt a kétszeri átszállás hogy Budapestre kerüljek egy éjszakai vonatozás után, hogy kitaláljak a Népstadionhoz, hogy ott egy tucat jegggyel üzérkedjek, a Rákosi korszak legsötétebb ciklusában...hát a jegyeket másodpercek alatt elkapkodták, névértéken...maradt útiköltségre, ennivalóra, málnaszörpre. Hatalmas élmény volt az egykori Aranycsapat legtöbb tagját élőben látni, órákkal a kezdés elött elfoglaltam a pálya szélén a lehető legjobb (áló)helyet. És a csodálatos nap után vissza Kazincbarcikára, az éjjeli vonattal


De mindez most amikor parkoltam az autómat teljesen egyszerünek és logikusnak tünt...honnan vettem mindehhez a bátorságot...hatvanhárom évvel ezelött...felnéztem a nehéz, de néha csodálatos időket megélt stadion falaira...van azokban a falakban egy tartás, melyek a sok romlás és korosodás ellenére állnak...mint emlékeink.

Február 24, 2013, születésnap.

Szeretnék emlékezni majd erre az állitólag mérföldkő (75.) születésnapra. Több fontosabb dátum volt az életemben, mint a mai. Azokról talán semmi irás, megemlékezés nem esett, meglehet sorsdöntőbbek lehettek, voltak,  mint a mai nyugodt, békés, családi hangulatú nap.  
Mégis, ha fiatalabbak faggatnának, és Isten áldásából szinte naponta vagyok fiatalok és nagyon fiatalok társaságában, akkor azt mondanám, hogy az évtizedek legalább két bölcsességre tanitottak meg ezidáig. E két fogalom először angolul tudatosult, érett meg bennem. Később, mikor hazakerültem a bolyongásból akkor magyar megfelelői is jelentőssé váltak.

Attitude and gratitude, vagyis  tartás/magatartás/szemlélet és hála, mondja a szótár. Én az attitude -ot úgy forditanám inkább , hogy hozzállás.Milyen a hozzáállásod ahhoz amit a sors elébed hoz? Milyen a tartásod ha a dolgok keserűek, fájdalmasak, örömteliek vagy éppen szintelenek?

Fogadd el a múltat, okulj belőle, azon próbálj változtatni ami azután jöhet, ha szükséges és cselekedj annak megfelelően. Sokszor csak a hozzáállásod dönti el, hogy életed boldog lesz e vagy örökös csalódásokon keresztül botorkálsz rajta végig.

És a hála? Lehet ,hogy hosszú ideig, akár egy életen át nem fog tudatosodni benned, de ami részed van-volt az életből, azért hálát kell érezzél. 
Milliók meg sem születhettek, és te , valami teljesen véletlen folytán, éppen te megszülethettél. Sőt a mai napig létezhettél,talán soha nem éheztél, talán mindig volt fedél feletted, soha nem voltál reménytelenül beteg, volt aki törődött veled, gondoskodott rólad és megvédett ameddig tehetetlen voltál.
Hidd el, százmillióknak nem ez a sorsa, érezd magad kiváltságosnak. És érezd a hálát amivel tartozol mindezért.

A hála viciuma a hálátlanság, amit Szt.Pál erkölcsi hiányosságnak nevez. Nehéz a hálátlanság koncepcióját felfogni annak akiben nincs vagy kevés a hála-érzet. Az a tapasztalatom, hogy a hála és hálátlanság koncepciói fiatal korban kevésbé vannak napi elfoglaltságaik középpontjában. Ahogy öregszünk, úgy tudatosul bennünk a hála-érzet szüksége. De épp úgy érezzük a hálátlanság negativ, romboló hatását.

Ha tehetném, minden fiatal barátomat megyőzném ,  hogy érezzék át a "hozzáállás" és "hála" karaktert épitő, felszabaditó hatását. Meglehet, létrejöttöd véletlen műve volt, de azon túl minden éber vagy tudatlan pillanatodért tartozásod van. E tartozás erkölcsi kötelessége a hála. Érezd a szükségét és küzdj a hálátlanság ellen, ha találsz magadban.