Egy imakönyvben olvasom...

többek között, egy Imák a házastársért fohászt.
A legtöbb házasság szerelemből, két ember szerelméből fakad. Tudjuk, érezzük, hogy a szerelem és szeretet között nagyon sok közös van, mégis a szerelmet, túlnyomóan egy ember iránt érzünk, szeretetet sok mással akár egyszerre is érezhetünk. Rengeteg szépíró foglalkozott a szerelem-szeretet metamorfózisával, hiszen a két fogalom roppant közel van egymáshoz. Az ima mely megfogta az érdeklődésemet pont ezzel az azonosságal-különbséggel foglalkozik, burkoltan, és a házastársi szeretet szép példáját kéri kölcsön Pál Apostoltól. Igy:

"Istenem...te tudod a legjobban...milyen szeretet lehet biztositéka az igazi boldogságnak. Apostolod erről a szeretetről írta legszebb himnuszát.
Az igazi szeretet türelmes,jóságos,nem féltékeny, nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Mindent eltűr, mindent elhisz,mindent remél, és mindent elvisel...Most azt kérem, segits igy szeretni...mert tisztán emberi erővel lehetetlen..."

Megkönnyebülés, vagy menekülés az utolsó mondat a tökéletes házastársi szeretet kihívásától?