Gondolatok Szent Este, 2o1o.

Hosszú szünet után ez az első magyar bejegyzésem. Vajon könnyebb volt angolul irni a betegségemről az angol blogban?(eurobird.blogspot.com) Nem tudom.
Éppen készültünk az évi haza-vándorlásra kora tavasszal amikor a hátfájdalmam egyre hevesebb lett.Hamarosan kiderült ,hogy a kellemetlen de nem életet veszélyeztető gerinc fájdalmak egy komolyabb betegséget álcáztak.
A hosszú fájdalommal teli hetek villám gyorsan kritikus órákra szűkültek a friss diagnózis után.
Nyirokcsomó daganat a hasi üregben.
Másnap reggel már az onkológus rendelőjében vártam az itéletet. Az 1968-as prágai tavasz után kiszökött, roppant szimpatikus cseh orvos biztosított hogy hat, nyolc kemoterápia, esetleg egy hónapi besugárzás után jó esélyem van a gyógyulásra. Hat, nyolc hónap kezelés elé néztem …
Pár nap múlva már folytak belém az életmentő mérgek, szinte órák alatt elmúlt a hátfájdalom.Napokon belül a káros és gyorsan szaporodó sejtekre hatott a "méreg". Sok ártatlan, jóindulatú sejtjeimre is,sajnos.
A diagnózis után áldásosan gyorsan peregtek az események. Szinte időm sem volt töprengeni azon , hogy mi történt velem. Aztán, ahogy szaporodtak a kezelések és egyre gyakrabban kényszerültem ágyba, több és több időm lett megérteni, majd lassan elfogadni a valóságot.
Nem voltam kivétel. Átmentem a rákosok szinte kötelező önvizsgálatán. Miért pont én ?
Hol hibáztam életmódomban? Ha nem ott, akkor mit vétettem a lelkemben, szivemben? Hol mulasztottam? Vajon büntetésem túl szigorú lett, vagy éppen könnyen "megúsztam"? És hogyan tovább?
Ildikóm egyik napról a másikra szakértő ápolónő, kezelőorvos, pszihológus és lelkipásztor lett...a már régen jól ismert feleségi erények, "szakismeretek" mellett.
Családja és barátaink kitárták karjaikat és naponta öntötték belém a pozitiv érzéseket. Újra ismertem meg őket,akik ezen az úton is velem tartottak. Nem voltam soha egyedül.
Égi karácsonyi ajándékom pár nappal a Szent Este elött jött meg. Minden vizsgálatom azt mutatta ,hogy a rák már hónapok óta nem aktiv, minden szervem jól müködik, vérképem megjavult. Talán hamarosan az étvágyam is visszatér.

A család és a barátok új szerepet kaptak.Hivatottak lettek rehabilitációmban. Velük könnyebb most. Köszönöm nekik a hónapok óta tartó együttérzést, ragaszkodást.
A ma született kis Jézus áldja őket és szeretteiket.