Gyertyaszentelő napján...

nagy szégyenemre, csak az odújából kimerészkedő medve jutott ma reggel eszembe. Pedig ott vannak emlékezetben a gyermekkori élmények e nappal kapcsolatban.
Milyen sok dologgal vagyunk így. Életünk mennyi magasztos pillanata tűnik el az egyre szaporodó élmények sokaságában. Nem is agyunk befogadóképességével van baj, hiszen a modern homo sapiens még tíz százalékát sem használja teljes kapacitásának. Inkább a napi gondok, kötelességek és valljuk be, ezeknek "levezetése" sokszor fontosabbnak tűnik mint a múlt,akkor jelentőségteljes pillanatainak, hangulatának felídézése. Nem a múltban élünk, de a jelen, sokbam a múlt függvénye.
Azt mondják, a rosszat hamar elfelejti az ember, a jóra szivesebben, készségesebben emlékezik vissza. A kérdés csak az, mi volt és mennyire "jó" volt az amire visszaemlékezünk?