Szent Este, 56 évvel ezelött...

56 évvel ezelött, 1956 ban volt az első karácsonyom amit, akkor 18 évesen, nem a családommal tölthettem. Több száz honfitársammal együtt, a gerovói menekült-gyüjtőtáborban vártunk sorsunk alakulását. Tito Jugoszláviáához tartozott akkor a hegyvidéki Gerovó község, Fiumétól  nem messze, északra. Itt várta az 56-os forradalom következtében elmenekült ezrek kisebb csoportja Gerovóban, vajon mi fog történni velük.
Hatalmas termekben , szalmazsákokon , férfiak és nők-gyerekek  külön-külön rendezkedtek be bizonytalan időre, mig a karácsony is ott ért bennünket.
Körülményeink nem voltak a legjobbak, de éltünk, volt hol aludjunk és a napi élelmezés is elegendő volt a túléléshez.
Legfontosabb igényeink akkor a tisztálkodás valamiféle szintjének fenntartása volt. Csere ruhája legtöbbünknek nem volt, egy hideg vizes csapnál volt a napi tisztálkodás. Hetenként, tiznaponként, ahogy éppen esett, meleg zuhanyra is volt lehetőség. Ezt a luxust csak az ronditotta el, hogy a zuhany után ugyanabba az alsónemübe, ruhába kellett visszaöltözzünk.

Volt néhány borbélymester is közöttünk, akik jó üzletet csináltak mesterségükből, már amelyiknél volt egy zsilette penge szerelés. Öt darab cigarettáért megborotváltak, tizért már hajat is vágtak. Különben napi tiz cigarettát osztottak szét a menekültek között, mely azonnal a tábor egyetlen fizetőeszközévé változott.

A karácsonyt mindenki szorongva várta. Az otthon maradt családtagok nem tudtak, tudhattak rólunk, mi pedig róluk semmit. A forradalom utáni gyászos hangulat a határokon túl is mindenhova eljutott. Mindenki tudta, hogy szülöföldünk talán most éli át legtragikusabb napjait, heteit.
Semmi remény nem volt arra,hogy a kéthetes kiharcolt szabadság tovább is létezhet...kis országunk a  vörös hordák martaléka lett.  A nyugat nagy szimpátiával, de tétlenült elfoglalta magát a szuezi "válásággal" az amerikai elnökválasztással, Egyesült Nemzetekben rendezett "vitákkal", politikával.  

Ami nekünk, táborlakóknak, akkor sokat jelentett az a sorstársak őszinte ölelései, karácsony dalok énekei, a hirtelen megszervezett Betlehemes játékokat előadók lelkes hangulata voltak.
Talán soha azóta meghitebb Szent Estében nem volt részem.

Mint minden Szent Este, most is arra a karácsony estére, napra gondolok amikor több százan, viseltes ruhában, ápolatlanul, karácsonyfa és ajádékok nélül, karon fogva énekeltük a Menyből az Angyalt, a Himnuszt...