Hosszú szünet után ez az első magyar bejegyzésem. Vajon könnyebb volt angolul irni a betegségemről az angol blogban?(eurobird.blogspot.com) Nem tudom.
Éppen készültünk az évi haza-vándorlásra kora tavasszal amikor a hátfájdalmam egyre hevesebb lett.Hamarosan kiderült ,hogy a kellemetlen de nem életet veszélyeztető gerinc fájdalmak egy komolyabb betegséget álcáztak.
A hosszú fájdalommal teli hetek villám gyorsan kritikus órákra szűkültek a friss diagnózis után.
Nyirokcsomó daganat a hasi üregben.
Másnap reggel már az onkológus rendelőjében vártam az itéletet. Az 1968-as prágai tavasz után kiszökött, roppant szimpatikus cseh orvos biztosított hogy hat, nyolc kemoterápia, esetleg egy hónapi besugárzás után jó esélyem van a gyógyulásra. Hat, nyolc hónap kezelés elé néztem …
Pár nap múlva már folytak belém az életmentő mérgek, szinte órák alatt elmúlt a hátfájdalom.Napokon belül a káros és gyorsan szaporodó sejtekre hatott a "méreg". Sok ártatlan, jóindulatú sejtjeimre is,sajnos.
A diagnózis után áldásosan gyorsan peregtek az események. Szinte időm sem volt töprengeni azon , hogy mi történt velem. Aztán, ahogy szaporodtak a kezelések és egyre gyakrabban kényszerültem ágyba, több és több időm lett megérteni, majd lassan elfogadni a valóságot.
Nem voltam kivétel. Átmentem a rákosok szinte kötelező önvizsgálatán. Miért pont én ?
Hol hibáztam életmódomban? Ha nem ott, akkor mit vétettem a lelkemben, szivemben? Hol mulasztottam? Vajon büntetésem túl szigorú lett, vagy éppen könnyen "megúsztam"? És hogyan tovább?
Ildikóm egyik napról a másikra szakértő ápolónő, kezelőorvos, pszihológus és lelkipásztor lett...a már régen jól ismert feleségi erények, "szakismeretek" mellett.
Családja és barátaink kitárták karjaikat és naponta öntötték belém a pozitiv érzéseket. Újra ismertem meg őket,akik ezen az úton is velem tartottak. Nem voltam soha egyedül.
Égi karácsonyi ajándékom pár nappal a Szent Este elött jött meg. Minden vizsgálatom azt mutatta ,hogy a rák már hónapok óta nem aktiv, minden szervem jól müködik, vérképem megjavult. Talán hamarosan az étvágyam is visszatér.
A család és a barátok új szerepet kaptak.Hivatottak lettek rehabilitációmban. Velük könnyebb most. Köszönöm nekik a hónapok óta tartó együttérzést, ragaszkodást.
A ma született kis Jézus áldja őket és szeretteiket.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
.jpg&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image/*)
6 comments:
Péterkém!
Csak így tovább a gyógyulás útján.Sokat jelent a barátok lelki támasza,hozzátartozók segítsége,gondoskodása.Sok erőt,kitartást kívánok.Laci
Dárga Péter és Ildikó! Nagy örümmel olvastuk a beszámolót és bízunk benne, hogy a javulás útjára léptél. Kiváncsi vagyok, hogy hogyan érzed magad és a gyengeségből sikerült-e kilábolod. Ami a legfőbbképpen érdekel az az, hogy volt -e már szó arról, hogy mikor tudtok hazajönni Mo-ra. Nagyon nagy szeretettel várunk MIndkettőtöket és reméljük, hogy mielőbb találkozhatunk.
Addigis minden szépe tés jót, a jó Isten áldjon emg Benneteket:
Edit és Miklós
Drága Péter, és persze Ildi!
Nagyon örülünk a szuper híreknek, már régen nem volt beszámoló és nem mertünk érdeklődni...
Nem mondták még az orvosok, hogy trainingeznétek kellene az ott maradt betegeket életerőből, pozitív kisugárzásból, szakértő társból?
Reméljük nemsokára értekezhetünk koncert/szinház programokról is.
Szeretettel mindannyian:
Katiandrás, Gábor, Niki, Marci, Péter, Zsuzsi (egyelőre...)
Drága Péter!
Örömmel tölt a végleges jó hír! Jó lenne a szóbeli beszámoló itthon!!!
Szeretettel várlak itthon mindkettőtöket: Ági
Szia Péter! Nagyon örülünk a jó híreknek. A hited a gyógyulásban és Ildikó gondoskodása meghozta gyümölcsét. Kívánjuk, hogy mielőbb térjen vissza most már az erőd is és láthassunk Benneteket újra itthon. Sok szeretettel ölelünk mindkettőtöket, Gizus és István
Drága Péter és a kis"Mindenes"!
Ha hiszed,ha nem,sokat jártatok az agyunkban-vajon mi lehet veletek a hosszú hallgatásnak mi az oka!Szóval most már értjük és boldogan nyugtázzuk a jó híreket!A benned lévő erő és az égiek megsegítettek.Most ideje tervezgetni,hogy mikor és kivel ünnepelitek a javulást.Remélem, hogy mi is benne leszünk a programlistádon-akár Almádiban.(emlékszel a szigligeti pince borára?).Várjuk a továbbiakat és küldök nektek egy meglepetést-nekünk is megjelent a család-könyvünk, a 10 testvérem közreműködésével.Ezt küldön meked( a freemailen), hogy a nehézségekből mindíg létezik talpraállás!Sok puszi:Mártiék
Post a Comment