Tuesday, February 3, 2009
Monday, February 2, 2009
Gyertyaszentelő napján...
nagy szégyenemre, csak az odújából kimerészkedő medve jutott ma reggel eszembe. Pedig ott vannak emlékezetben a gyermekkori élmények e nappal kapcsolatban.
Milyen sok dologgal vagyunk így. Életünk mennyi magasztos pillanata tűnik el az egyre szaporodó élmények sokaságában. Nem is agyunk befogadóképességével van baj, hiszen a modern homo sapiens még tíz százalékát sem használja teljes kapacitásának. Inkább a napi gondok, kötelességek és valljuk be, ezeknek "levezetése" sokszor fontosabbnak tűnik mint a múlt,akkor jelentőségteljes pillanatainak, hangulatának felídézése. Nem a múltban élünk, de a jelen, sokbam a múlt függvénye.
Azt mondják, a rosszat hamar elfelejti az ember, a jóra szivesebben, készségesebben emlékezik vissza. A kérdés csak az, mi volt és mennyire "jó" volt az amire visszaemlékezünk?
Milyen sok dologgal vagyunk így. Életünk mennyi magasztos pillanata tűnik el az egyre szaporodó élmények sokaságában. Nem is agyunk befogadóképességével van baj, hiszen a modern homo sapiens még tíz százalékát sem használja teljes kapacitásának. Inkább a napi gondok, kötelességek és valljuk be, ezeknek "levezetése" sokszor fontosabbnak tűnik mint a múlt,akkor jelentőségteljes pillanatainak, hangulatának felídézése. Nem a múltban élünk, de a jelen, sokbam a múlt függvénye.
Azt mondják, a rosszat hamar elfelejti az ember, a jóra szivesebben, készségesebben emlékezik vissza. A kérdés csak az, mi volt és mennyire "jó" volt az amire visszaemlékezünk?
Subscribe to:
Posts (Atom)
.jpg)